Jaczkovics Mihály életútját leginkább két hiteles forrásból lehet felvázolni. Ez a két forrás a sajátkezűleg ìrt önéletrajza,[1]a másik pedig az intenciós könyve,[2] melybe folytatta élete főbb eseményeinek feljegyzését, bár nem kifejezett életrajzként.
Az előbbi, az önéletrajz szövege a következő: „Jaczkovics Mihály születtem 1858. november 8-án estvéli 8 órakor csütörtöki napon Alsó-Domonyán (:Ung megyében:). Kereszteltettem és bérmáltattam nov. 14-én. Keresztszüleim: ngos Csopey Antal kanonok és Újhelyi Mária. Benyiczky Gergely ungváriceholnyai lelkész neje. Keresztelő és bérmáló: ft. Dóbé János szerednyei esperes-lelkész.
Tanulmányaimat állandó megszakìtás nélkül Ungvárott végeztem.[3] Az érettségi vizsgálatot jó sikerrel 1877. jún. 10-én tettem le. Ugyanezévi aug. 10-én vétettem fel a munkács egyházmegyei papnövendékek sorába. A teológiai tanfolyamot 1881. jún. 13-án végeztem be. A tonsurát mint ìrnok vettem fel, 1878. február 11-én a szeminárium búcsú napján.
Szeretett drága nőmet 1881. nov. 12-én kértem meg, kivel az évi dec. 18-án ünnepélyesen váltottam jegyet (:Perecsenyben búcsú:). Esküvőnk 1882. évi február 7-én (:keddi napon:) volt. Kedves nőm, leánya ngos Csopely Gábor perecsenyi lelkész, s ungi főesperes és Pulszky Helena jó szüleinek. Édes nőm Csopely Anna, született 1862. december 8-án Beregszászon, kereszteltetett s megbérmáltatott dec. 14én Koczakovics Antal esperes által. Keresztszülei: Nt. Orosz Gyula és neje Pulszky Mária.
A szent rendet felvettem és pedig a subdiákonátust 1882. febr. 26-án, Szt. nagyböjt I. vasárnapján, a diákonátust márc. 2-án csütörtökön s az áldozási szent rendet (:presbiterátus:) 1882. márc. 5-én[4] Szt. nagyböjt II. vasárnapján. Primiciámat Alsó-Domonyán születési helyemen, jó Szüleim korában, s azon szent templomban lehettem szerencsés bemutatni hálateljes szìvvel az Egek Urának, mely templomban megkereszteltettem. Ez történt 1882. március 19-én sz. nagyböjt IV. vasárnapján. Manuductorom a jó Mondok bácsi volt. A szentbeszédet ft. Homicskó Jenő alapìtványi számtiszt tartotta.
Szeretett szüleim: Jaczkovics Sándor, ki született 1832. szept. 9-én Korászán Bereg megyében és Romzsa Mária ki született 1838. szept. 6-án Sárosnagypatakon.
Gyermekeink:
1., Anna (Mária) született Alsó-Domonyán 1883. év augusztus hó 10-én pénteki napon, reggeli 6 órakor. Megkereszteltetett augusztus 19-én (vasárnap délután, igen sok, s előkelő vendég jelenlétében). Keresztszülei: ngos Gebé Victor kanonok, Szikora Emìlia, Romzsa István korumlyei lelkész neje. Keresztelte és bérmálta ngos Mondok János apátkanonok.
2., Mária (Iréne) született Petriken (Zemplén megye) 1884. december hó 4-én csütörtöki napon délután 8 órakor. Kereszteltett és bérmáltatott dec. 14-én. Keresztszülei: nt. Sereghy Bazil nagy-dobosi lelkész (helyettesìti Pál öcsém) és Mihalovics Anna, Csopey Antal agárdi lelkész neje. Keresztelt és bérmálta ft. Csopey Antal agárdi lelkész, sógorom.
3., Gyula (Mihály) született Petriken 1886. szeptember 21-én keddi napon déli 12 órakor. Kereszteltetett és bérmáltatott szeptember 27-én. Keresztszülei: Jaczkovics Sándor ungvártahonyai segédlelkész bátyám és Kacsanovszky Ilona Jaszencsák Gusztáv márki lelkész neje. – Kedves jó Anmnácskám ezen szülésnél igen sokat állott ki, hála mindörökké a Jó Istennek, hogy szerencsésen esett túl mindenen.
4., Emma (Julianna) született Ubrezsen 1888. augusztus 6-án hétfői napon délután 7 órakor. Kereszteltetett és bérmáltatott aug. 12-én. Keresztszülei: Sztaczovics Miklós hajdú-böszörményi segédlelkész, sógor és Szikora Emìlia Romzsa István korumlyai lelkész nagybátyám neje. Keresztelte: Sereghy Sándor, márki lelkész, unokatestvérem.” – A szép kézìrással készìtett önéletrajz töredékes maradt. Csak a gyermekei születéséig ìrta azt meg Jaczkovics Mihály.[5]
Cìmeit és szolgálati helyeit a halála után – immár a hajdúdorogi sematizmus – közli. Eszerint elemi iskolai felügyelő, a munkácsi egyházmegyei szentszéknél jegyző volt. Felszentelése után Alsódomonyán kezdte a papi működését, mégpedig adminisztrátorként, 1882. március 5étől.[6] A munkácsi egyházmegyei sematizmus a következő évben azt jelzi, hogy még mindig ott szolgál.[7] Ugyanis 1884-től fogva lett Petrikben adminisztrátor,8 amiről az egyházmegyei körlevél is tudósìtást ad.[8] A következő két munkácsi sematizmus is Petrikben tudja őt,[9] aztán pedig Ubrezsen lett ugyancsak adminisztrátor 1888-tól.
Életének eseményei közül a legfontosabbakat az intenciós könyvében jegyezte fel.
Családjában gyászos események következtek. Már korábban meghalt az édesapja, Jaczkovics Sándor alósdomonyai paróchus, 1889. október 8-án. Aztán a negyedik gyermek megszületése után egy bő esztendővel meghalt a felesége, 1889. október 8-án, hétévi házasság után. Házasságuk nagyon boldog lehetett, mert az intenciós könyvben sokszor található a bejegyzés, amikor elhunyt feleségéért végezte a Szent Liturgiát, hogy „felejthetetlen jó s hűséges Annácskám”. A négy félárván maradt gyermek az anyai nagyszülőkhöz került, az Ungvár melletti Perecsenybe.
Az özvegyen marad Jaczkovics Mihály 1890-ben Ungvárra került. Előbb a munkács-egyházmegyei alapkezelőség ellenőre,[10] majd a Papfitápintézet igazgatója lett.[11]
Az intenciós könyv tanúsága szerint folytatódtak a gyászos események a pap életében. 1894. április 8-án meghalt Mária nevű kislánya. Így emlékezett meg róla: „Kedves jó Mariska kislányom a Szent Nagyböjt negyedik vasárnapján estvéli fél hét órakor felejthetetlen jó mamácskájához költözött. – Ezen napon másodìzben áldoztattam meg, s az utolsó kenetet is feladtam neki. – Nyugodjék békében!”[12] Ismerős a temetés dátuma is: április 14.
Aztán meghalt a harmadik gyermeke: „Egyetlen Gyulácska fiam a napon 1895. március elsején pénteken estveli háromnegyed 9 órakor mamácska halála alkalmával általa csókolt szent kereszttel csókolva halt el. Ezen a napon, péntek délután 2 órakor végezte első szent gyónását és áldozását. – Melles Gyula által. – Temetése nagy közönség jelenlétében 3-án vasárnap, vecsernye után nagy részvéttel ment végbe. Temették: Jaczkovics János kanonok, Gebé Péter és Melles Gyula. Szent nagyböjt első vasárnapja volt.”[13]
Nemsokára elhunyt anyósa: „1896. július 30-án reggeli 4 órakor egy napi szenvedés után. Gyomorgörcsben Karolina.[14]– Kedves jó anyósom. Ravatalban feküdt.”[15] Ismerős a temetésének a dátuma is: augusztus 1-jén történt.
A két megmaradt gyermek, Anna és Emma ezek után Ungvárra ment az özvegyen élő Jaczkovics nagymamához.
Amikor testvére meghalt, ezt jegyezte fel az intenciós könyvébe: „János öcsém éjjel halt meg, az éjjelt mellette töltöttem. 1897. április 5-én 11 órakor adta ki nemes lelkét. Április 6-án ravatalon feküdt, április 8-a temetése napja. Nagy részvéttel és nagy közönséggel fényesen lett átadva a vár alatti sìrkertben az anyaföldnek.”[16]
Jaczkovics Mihály kétszeresen is megemlékezett az intenciós könyvében arról, hogy szentszéki ülnökké lett kinevezve. 1897. június 12-én ezt ìrta: „Magamért. Szentszéki ülnökké történő kinevezésem alkalmából. Bűnbocsánatért.”[17] Majd pedig másnap, 1897. június 23-án: „Szentlélek segìtségül hìvásáért. Szentszéki ülnöki eskümet ezen a napon tettem.”19 – Ezekből a bejegyzésekből látszik, hogy megbìzatásaival nem kérkedett, hanem a liturgiákban kérte Isten segìtségét, hogy felelősségteljesen tölthesse be őket. Az egyházmegyei körlevél is közli hivatalosan a kinevezést: „Jaczkovics Mihály, alapkezelőségi pénztárnok és papfitápintézeti igazgató sz. széki ülnökké” lett kinevezve.[18]
Közben újabb szomorú esetek történnek, melyek azért örömteliekkel is váltakoznak. 1902-ben meghalt az apósa, Csopey Gábor, ungi főesperes. 1904-ben pedig Anna leánya férjhez ment – a kor szokása szerint egy görögkatolikus papnövendékhez. A férj Rácz Eraszt. A házasság nem sokáig tartott, mert Eraszt megbetegedett, és 1905. november 13-án meghalt. Erről is van Jaczkovics Mihálynak feljegyzése az intenciós könyvében: „Reggel 8 órakor szűnt meg élni. Imádkoztunk mellette. Sándor bátyám adta fel a szent kenetet.”21 – Ettől kezdve Anna lánya, az özvegy papnné mellette maradt, Hajdúdorogra is elkìsérte.
Jaczkovics Mihály 1911-ben költözött Hajdúdorogra a külhelynökség vikáriusaként.[19] Itt hamar megnyerte magának az egész város lakosságát. Ugyanis szìvvel-lélekkel bekapcsolódott abba a küzdelembe, amely a magyar liturgikus nyelv, s végsősoron a magyar görög katolikus egyházmegye felállìtásáért már régóta folyt. A meginduló helyi újságot is örömmel üdvözölte: „Sok szép eszme megvalósìtására van hivatva e nemes város. Mindannyian érezzük, tudjuk, hogy mire van szükségünk, de a tapasztalat igazolja, küzdenünk kell e város jobblétét, fejlődését, megerősödését, tekintélyét, valamint kultúráját, lelki szükségleteit kielégìtő kìvánságaink teljesedését elérni célzó munkánkban. Ezen magasztos eszmék egyike a Hajdúdorogon felállìtandó magyar gör. szert. kath. püspökség megvalósìtásának ügye, melyért városunk szìne-java immár félszázad óta küzd. A magyar püspökség szükségét minden igaz magyar belátja, mert a hìvők lelki szükséglete is megkìvánja azt. Hogy pedig ezen püspökség össze van forrva Hajdúdoroggal, az nagyon természetes, mert széles a hazában városunk a magyar gör. szert. katholikusoknak legnagyobb száma következtében metropolisa, s épp azért kell, elválaszthatatlan legyen egymástól a magyar püspökség és Hajdúdorog… Erőt merìtve a nemzeti eszmékből, a magyar nép dicső múltjából, városunk ihletett elődjeinek hagyományaihoz hìven, bátran bonthatjuk ki a zászlót városunk jólétének előmozdìtására irányuló nemes törekvéseinkben… Működésükre az Ég áldását kérve s ìgérve, hogy tehetségemhez képest mindig kész szolgálatjokra fogok sietni.”[20]
Az új egyházmegye megalakulásakor felmerült Jaczkovics Mihály neve is, hogy ő lesz az új püspök. Amikor azonban ez nem valósult meg, ő nem lett sértődött ember. Sőt, vezetésével bizottság alakult a Hajdúdorogon történő püspökszentelés megszervezésére.[21] Miklósy Istvánt pedig, az új püspököt, egy személyes, családi ajándékot adott. A szentelést követő ebéden a tizenkét köszöntő beszéd közül Jackovics
Mihály a papság nevében köszöntötte a püspököt.[22]
A megyéspüspök felszentelése napján Jaczkovics Mihály helynökévé nevezte ki,[23] s megbìzta, hogy Papp Antal apostoli kormányzótól az hajdúdorogi egyházmegyére vonatkozó ügyiratokat átvegye.[24]
A püspökség első székhelye – Hajdúdorog tiltakozása ellenére – Debrecen lett, ahol az Iparkamara épületébe költözött az új megyéspüspök. Ide érkezett 1914. február 23-án az a pokolgépet tartalmazó csomag, amely Slepkoviszky János püspöki titkár és dr. Csatth Sándor egyházmegyei főügyész mellett Jaczkovics Mihály életét is kioltotta.
Hajdúdorog városa Jaczkovics Mihályt saját halottjának tekintette, s ìgy a február 25-én, a debreceni templomban, illetve az előtte lév téren történt temetési szertartás után Hajdúdorogra vitték át, s ott temették el. Bár a temetés óta hamvait új sìrba helyezték, a sìrt gondosan ápolják. A debreceni Iparkamara falán lévő emléktáblát pedig rendszeresen megkoszorúzzák, különösen a dédunoka, dr. Kiss Andorné Fodor Katalin tevékenysége folytán, aki alapìtvány is hozott létre, hogy „megemlékezés folyamatos és élő legyen”. – Méltóképpen értékelte őt egy korbeli feljegyzés: „Jaczkovics Mihály az az emberfajta volt, akit mindenki csak szeretni tudott. Csupa szìv, derűs, nevető lélek. Vármegyékre szóló komasága és sógorsága volt. Ha árvák, elesettek, szegények támogatásáról volt szó valahol, ott az ő nevét egész biztosan az elsők között lehetett olvasni. Egész jövedelmét a szegény gyerekek tanìtására fordìtotta. Mikor a romok között egy szìvet találtak, az egyik szemtanú sóhajtva jegyezte meg: »Szegény Miska bácsi szìve«.”[25]
A püspökség elleni 1914-es merénylet
1914. február 23-án 10 óra körül csomag érkezett Miklósy István, a Hajdúdorogi Egyházmegye első püspöke debreceni rezidenciájára. Számítottak a küldeményre, hiszen az előző héten a püspök meleg hangú levelet kapott Kovács Anna nagykárolyi hívőtől róla. A bukovinai Csernovicban (Csernyivci) feladott levél szerint csomagot szeretett volna eljuttatni a püspöknek, amely tartalmaz 100 koronát a főpap személyes használatára, egy leopárdbőrt, valamint a templom javára egy aranyozott ezüst gyertyatartót. A küldeményekért cserébe azt kérte, hogy elhunytjairól a szentmisén emlékezzen meg a püspök.
Miután Miklósy István átvette a csomagot, távozott a szobából, mivel egy sürgős telefonhívást kellett elintéznie. Előtte azonban megkérte Kriskó Elek írnokot, bontsa fel a ládát. A szobában Kriskó Eleken kívül Jaczkovics Mihály püspöki külhelynök, Slepkovszky János püspöki titkár és Csatth Sándor egyházmegyei ügyész tartózkodott. A felbontás közben lépett be a szobába Dávid József ügyvédbojtár. A püspöki titkár egy baltával látott hozzá a doboz felbontásához. Amint belevágott, hatalmas robbanás következett be. Slepkovszky János és Jaczkovics Mihály, akik a csomaghoz legközelebb álltak, azonnal szörnyethaltak. Csatth Sándort a légnyomás a földhöz teremtette. Sebeit ellátták, de a kórházba szállítást követően életét vesztette.
Kriskó Elek is több sebből vérzett, testének egy része megégett. Szinte a csodával határos módon maradt életben. A tragédia pillanatában szobába belépő Dávid József szintén összeégett, megsérült a szeme. Másfél évvel később belehalt maradandó sérüléseibe. A robbanásban még heten súlyos, huszonhatan könnyebb sérülést szenvedtek. A leomló falak több járókelőt is megsebesítetek. A támadás igazi célpontja, Miklósy István püspök azonban nem sérült meg a merényletben, mivel néhány szobával távolabb tartózkodott.
A rendőrök először gázrobbanásra gyanakodtak, ám a kiérkező Baáry Jenő tartalékos tüzértiszt megállapította, hogy a kesernyés szag, valamint a detonáció okozta sérülések egyértelműen robbanóanyagot feltételeznek. A nyomok vizsgálásakor ekrazitrészecskéket találtak. A szakértők véleménye szerint „ennyi robbanóanyaggal az egész utcát fel lehetett volna robbantani, és ha pincében vagy zártabb helyen történt volna a robbanás, az egész házsor összedőlt volna” – adta hírül a Debreczeni Újság 1914. február 24-i száma.
Azonnal megkezdődött a találgatás, vajon kinek vagy kiknek állt érdekében a merénylet. A politikai és vallási indíttatás már első perctől kezdve kézenfekvő volt. Ferenc József 1912. május 6-án alapította meg a Hajdúdorogi Egyházmegyét. A románok heves tiltakozása ellenére 1912. június 8-án X. Piusz pápa kibocsátotta a Christifideles graeci (Krisztushoz hű görögök) kezdetű bulláját, amellyel szentesítette a hajdúdorogi görögkatolikus egyházmegye létrehozását. A kormánypárti lapok a máramarosi „skizmapert” és az ezzel kapcsolatos orosz érdekeket jelölték meg a merénylet okául. A Rákosi Jenő szerkesztette Budapesti Hírlapban 1914. február 24-én megjelent vezércikk szerint a románok között kell keresni az értelmi szerzőt. Indokként azt hozta fel, hogy a románok évek óta féktelen durvasággal izgatnak a magyar görögkatolikus püspökség ellen. Emellett a cikk az orosz szálat is felvetette. Az ellenzéki sajtó a románokat vádolta. Szerintük az újonnan felállított Hajdúdorogi Egyházmegyével szembeni román ellenérzés, valamint Tisza István zátonyra futott paktumtárgyalásai vezettek a merénylethez. Ezt a gondolatot fejtette ki a Károlyi Mihály gróf nevével fémjelzett Magyarország című lap cikke. Eszerint – a kormány velük szembeni gyenge politikájának eredményeként – a románok állhatnak a merénylet mögött.
A nyomozás nehezen indult. Miután kiderült, hogy a csomagot Csernovicban adták föl, megkezdődött a román rendőrséggel való kapcsolatfelvétel. A rendőrség látókörébe került két személy, Ilja Catarau és Timotei Kirilov. A debreceni rendőrség kérte a román kollégákat, tájékoztassák őket. A román hatóság azonban meglepő módon azt válaszolta, hogy nem az említett személyek az elkövetők. A debreceni rendőrség számára egyértelművé vált, hogy nem lehet a romániai nyomozásra támaszkodni, ezért saját hatáskörébe vonta az ügyet. A nyomozás azonban holtpontra jutott, amiben nem kis szerepet játszott a bukaresti rendőrség.
A háború kitörése aztán teljesen szertefoszlottá a reményeket, hogy valaha is kézre kerülnek az elkövetők. 1916. augusztus 27-én Románia az antant oldalán belépett a háborúba, és hadat üzent a Monarchiának. Az egyik elkövető, Ilja Catarau csak 1937 júniusában, San Franciscoban, halálos ágyán vallotta be bűnét.
[1] Közli: KISS ANDORNÉ, Jaczkovics Mihály élete és munkásság, (Hajdúdorogi Honismereti és Városvédő Egyesület VIII), Hajdúdorog 2009, 6-8.
[2] A lényeges részeket idézi belőle Kiss Andorné.
[3] Negyedévesként tűnik fel: Schematismus venerabilis cleri graeci ritus cahtolicorum dioecesis Munkacsensis ad annum Domini 1881, Ungvarini, 1881, 270.
[4] Ezt a dátumot folyamatosan közlik a Sematizmusok.
[5] KISS, Jaczkovics (1. lábj.), 6-8.
[6] Schematismus venerabilis cleri dioecesis graeci rit. cath. Hajdudorogensisi ad annum Domini 1918, Nyìregyháza 1918, 185. (A továbbiakban: Hajdúdorogi sematizmus.)
[7] Schematismus venerabilis cleri graeci ritus cahtolicorum dioecesis Munkacsensis ad annum Domini 1883, Ungvarini 1883, 218. 8 Hajdúdorogi sematizmus, 185.
[8] „Lelkészi kinevezések: 4251. sz. a. Jaczkovics Mihály a.-domonyai i. h. lelkész petriki h. lelkészül” lett kinevezve, in Munkács egyházmegyei körlevél III (1884) 16.
[9] Schematismus cleri graeci ritus cahtolicorum dioecesis Munkacsensis ad annum Domini 1886, Ungvarini 1886, 284; Schematismus venerabilis cleri graeci ritus cahtolicorum dioecesis Munkacsensis ad annum Domini 1888, Ungvarini 1888, 162.
[10] Schematismus venerabilis cleri graeci ritus cahtolicorum dioecesis Munkacsensis ad annum Domini 1891, Ungvarini 1891, XXV.
[11] Schematismus venerabilis cleri graeci ritus cahtolicorum dioecesis Munkacsensis ad annum Domini 1896, Ungvarini 1896, XXXVIII; Schematismus venerabilis cleri graeci ritus cahtolicorum dioecesis Munkacsensis ad annum Domini 1899, Ungvarini 1899, XLV.
[12] Idézi: KISS, Jaczkovics (1. lábj.), 9.
[13] Idézi: KISS, Jaczkovics (1. lábj.), 10.
[14] Az önéletrajz szerint Pulszky Helena volt az anyósa. Valószìnűleg ez a második neve.
[15] Idézi: KISS, Jaczkovics (1. lábj.), 10.
[16] Idézi: KISS, Jaczkovics (1. lábj.), 11.
[17] Idézi: KISS, Jaczkovics (1. lábj.), 11. – A sematizmusban viszont csak később jelenik meg: Schematismus venerabilis cleri graeci ritus cahtolicorum dioecesis Munkacsensis ad annum Domini 1908, Ungvarini 1908, 43. Ugyancsak ez jelzi, hogy az egyházmegyei alapkezelőség felügyelője is: 64. 19 Idézi: KISS, Jaczkovics (1. lábj.), 11.
[18] „Lelkészi kinevezések”, in Munkács egyházmegyei körlevél VIII (1897) 27. 21 Idézi: KISS, Jaczkovics (1. lábj.), 11.
[19] Hajdúdorogi sematizmus, 185.
[20] JACZKOVICS, M., „Egy levél”, in Hajdúdorogi Újság 2 (1911) 1.
[21] PIRIGYI, I., A görög katolikus magyarság története, Nyìregyháza 1982, 132.
[22] B. PAPP, J., Hajdúdorog küzdelme a magyar görög katolikus egyházmegye felállításáért, Hajdúdorog 1996, 75.
[23] Hajdúdorogi sematizmus, 185.
[24] 2863/1913. sz. irat, in Hajdúdorogi Egyházmegyei Levéltár; 2828. sz. irat, uo.
[25] KISS, Jaczkovics (1. lábj.), 44.
